Én tavaly egy szezon alatt kétszer is voltam, július vége - augusztus eleje táján két hétig, meg szeptember közepén négy napot, nyilván nem véletlen, hogy visszamentem, amint tudtam.

Nem nagyon tudnék belekötni az országba, a legnagyobb probléma tényleg az Ulcijn-Budva tengerparti szakasz autóforgalma volt, meg hogy a régi Virpazar - Bar útvonal olyan, amilyen (az alagút óta egy lélek sem jár arra, konkrétan egy óra alatt három autóval találkoztam, cserébe egészen fantasztikus a táj arrafelé is, különönsen a hegygerinc környékén a Skodrai-medence és a tenger felé.

Egyébként, amit Zoltán leírt, azzal tökéletesen egyetértek, bár én csak turistaként voltam ott. A legminimálisabb lehúzás kísérletét sem tapasztaltam, sőt, minden helyi az elvárhatónál jóval segítőkészebb volt (ezek szerint ott ez alap).

Én leginkább azért imádom az országot, mert magyarként a legolcsóbb, legpraktikusabb megoldás akár egy rövid nyaraláshoz is, egy 4-5 nap 60.000-70.000 körül kijön utazással, szállással, bőséges étkezéssel, utóbbin pedig bőven lehet még spórolni (tapasztalat). Ez jutányosabb a horvát viszonyoknál. Az utazás szempontjából azért a lehető legjobb, mert a minden nap közlekedő Belgrádi átszállásos Budapest-Bar vonat (illetve a nyári átszállás nélküli Montenegro Special) a sűrű, pontos és olcsó helyi buszközlekedéssel kombinálva a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítja.

Szóval a magam részéről nyár végén egy Budvai szállással vonatos utazással néhány napot tervezek ismét eltölteni Montenegróban.

Válasz

Ha már én gondozom ezt a közösséget, akkor válaszolok elsőként... :)

Montenegróban sem fenékig tejfel minden. Vannak pozitív és negatív dolgok is (de azok mindenhol vannak, még a legfelkapottabb helyeken is).
A negatívumok közé sorolom, hogy néha egy-két helyen sok a szemét, de hát az Akropolisz tövében és olasz nagyvárosokban is (az utóbbi években azonban jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy a turisták által elszórt szemetet minél gyorsabban eltakarítsák, mert bizony a turisták szemetelnek). Aztán itt is vannak ügyeskedők, akik megpróbálják lehúzni a turistát, de ez ritka (egy-két taxis, stb, ha látják, hogy nem beszélsz semmilyen nyelven a magyaron kívül és nyámnyila vagy az alkudozáshoz, de akkor úgy gondolom, hogy úgy kell neked :D ). Lassan mennek a dolgok, mint a mediterrán térségben általában. Nem szakadnak meg a munkában és kicsit patópálosra veszik a dolgokat.

Ennyit a negatívumokról, most jöjjenek a pozitív dolgok:
Gyönyörű a táj, fantasztikus hangulatúak az ódon városok, tökéletes a tenger, mindenki megtalálhatja a magának való strandokat, az ételek egészségesek (a zöldség-gyümölcs nincs agyonvegyszerezve, a húsáruk sem azok a silány minőségű vacakok, amiket idehaza lehet kapni), a vendéglátók barátságosak és a pincér sem utálkozva néz rád, ha csak egy sört iszol meg az étteremben és nem rendelsz valamit 100 euróért. Nálunk, Ulcinjban úgy tartják, hogy vendégként jössz, barátként távozol. Nagy az összetartás a helyiek között. Mindenki segít mindenkinek, látszólag önzetlenül, de tudják, hogy ha az egyiknek jól megy, akkor a másiknak is. Az emberi kapcsolatok sokat számítanak a helyiek körében.
Egész Montenegró nyugalmat áraszt, nincs rohanás, senki nem idegeskedik. Aki csak 1-2 hétre érkezik ide, az éppen felvenné azt a stílust, már jöhet is haza. Több időt kell ahhoz eltölteni, hogy beilleszkedjünk és felvegyük azt az életritmust, ami igazából a normális lenne, nem úgy, mint a hajtás és a stressz Magyarországon. És nem beszéltem még a bűnözésről... Természetesen mindenhol van, de itt nem igazán találkoztunk vele. Fent északon jobban előfordul, főleg ott ahol sok az orosz és a magyar, de lent, Ulcinj tengerpartján még egy vendégünket sem érte semmilyen káreset (volt, hogy otthagyták a strandon a cuccaikat és csak 3 óra múlva értek vissza és semmi nem hiányzott). Ez talán a muzulmán hit miatt van, ugyanis nagyon félnek Allah bosszújától... :)

Válasz